Mit mondjon a gyermeknek?

Kerülje a meglepetést, de ne kezdje napokkal korábban ijesztő részletekkel. A magyarázat legyen rövid, igaz és életkorhoz illő.

Kisgyermeknek: „A karodat egy kicsit megtisztítják, lesz egy rövid csípés, közben együtt nézzük a mesét.”

Iskolás gyermeknek: „Egy vékony tűvel kevés vért vesznek, hogy az orvos több dolgot megtudhasson arról, hogyan működik a szervezeted.”

Kamasznak mondja el pontosan, milyen vizsgálat készül, és vonja be az előkészület megtervezésébe. A kiszámíthatóság sokszor többet ér a megnyugtató közhelyeknél.

Ne ígérje, hogy „egyáltalán nem fog fájni”. Hitelesebb ezt mondani: „Rövid ideig kellemetlen lehet, és végig melletted leszek.”

Adjon valódi választást abban, amiben a gyermek dönthet

A vérvétel szükségességét nem a gyermek dönti el, de több apró részletben kaphat kontrollt. A valódi, kis választások csökkenthetik a tehetetlenség érzését.

  • mesét vagy zenét szeretne hallgatni;
  • nézni szeretné a vérvételt, vagy inkább elfordul;
  • lassan számol, fúj vagy beszélget közben;
  • melyik megnyugtató tárgyat hozza magával;
  • mit szeretne enni vagy inni utána, ha éhgyomorra kellett érkeznie.

A szülő szerepe a vérvétel alatt

A gyermek figyeli a szülő arcát, hangját és testtartását. A nyugodt, egyszerű mondatok általában többet érnek a sokszori „ne félj” ismételgetésénél.

  • Beszéljen lassan és természetesen.
  • Terelje el a figyelmét mesével, zenével vagy beszélgetéssel.
  • Kövesse a mintavevő munkatárs utasításait a biztonságos testhelyzethez.
  • Ne szégyenítse meg a gyermeket, ha sír vagy fél.
  • Utána az együttműködését dicsérje: „Nagyon jól szóltál, amikor készen álltál.”

Mit egyeztessen a telefonhívásban?

  • a gyermek pontos életkorát;
  • a kért vizsgálatok nevét;
  • szükséges-e éhgyomor;
  • volt-e korábbi ájulás vagy nehéz mintavétel;
  • van-e különleges egészségügyi, fejlődési vagy kommunikációs igény;
  • milyen dokumentum és gondviselői jelenlét szükséges;
  • milyen helyi fájdalomcsökkentési lehetőség érhető el.

Mit tegyen a táskába?

  • A gyermek és a kísérő azonosításhoz szükséges iratait, valamint a vizsgálatkérést vagy a pontos vizsgálati listát.
  • A rendszeresen szedett gyógyszerek listáját és a fontos korábbi leletet.
  • Egy kedvenc játékot, könyvet, fülhallgatót vagy előre kiválasztott mesét.
  • Vizet és könnyű ennivalót a vérvétel utánra, ha éhgyomorra kell érkezni.
  • Olyan felsőt válasszon, amelynek az ujja könnyen felhajtható, és nem szorítja a felkart.

Mi történik a vérvételnél?

Először azonosítják a gyermeket és a kért vizsgálatokat. Ekkor mondja el, ha korábban elájult, nagyon megijedt, vagy nehéz volt vért venni tőle. A munkatárs segít kiválasztani a biztonságos testhelyzetet.

A bőr megtisztítása után következik a rövid mintavétel, majd nyomást kell tartani a szúrás helyén. A gyermek végig jelezheti, ha szédül vagy szünetre van szüksége. A szülőnek nem a félelmet kell megszüntetnie, hanem abban segítenie, hogy a gyermek biztonságban érezze magát.

A vérvétel után

Néhány percig tartsa a gyermek a helyén a nyomást a kapott útmutatás szerint. Ha éhgyomorra érkezett, legyen kéznél innivaló és könnyű étel. A nap további részére ne a szúrást tegye fő témává: a sikerélmény maradjon meg.

A gyermek leletéhez is jár szakorvosi értelmezés

Minden elkészült laborleletet automatikusan szakorvos tekint át, majd a leletet szakorvosi kommentárral továbbítjuk, külön díj nélkül.